Mindannyian úgy éljük az életünket, mintha örökké tartana, s ezzel nincs is semmi baj. Ha folyamatosan az elmúlás gondolata lengene körül bennünket, sok szépség és öröm haladna el mellettünk. Azonban mindannyiunk életében előbb-utóbb bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit, aki fontos volt nekünk, akit szerettünk. Ilyenkor nehéz kapaszkodót találni, hogy elviseljük a ránk nehezedő fájdalmat.
Az évek során saját szomorú tapasztalatom ébresztett rá arra, mennyire fontos a segítő kéz, és néhány megnyugtató szó, egy kedves mosoly, életünk egyik legfájdalmasabb időszakában.
A megnyugvásban, az elengedés folyamatában segíthet a méltó búcsú az elhunytunktól, amellyel visszaemlékezünk mindarra, ami közös életünket kiteljesítette és széppé tette. Mindebben segítek mindazoknak, akik megtisztelnek bizalmukkal.